Interjú egy mentoráltammal: Deliné Pőcze Erzsébet, ékszerkészítő és coach

Erzsi a lezárások alatt indította el a webáruházát, ami hamar sikeres lett. Hogyan érezte magát a mentorprogramunk alatt?

Maja: Szia Erzsi, nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést az interjúra! Első kérésem az lenne, hogy kérlek kicsit mesélj magadról! Hogyan lett webáruházad?

Deliné Pőcze Erzsébet: Szia Maja! Nagyon szépen köszönöm a felkérést! Nagyon izgatottan vártam már ezt az alkalmat, hogy mikor beszélgethetünk így, mert azért így egészen más, mint írásban.

Webáruházam az a Covid idején lett. Képzeld el, akkor jött az ötlet! Illetve az ötlet már korábban megfogalmazódott. Akkor jött inkább az idő hozzá.

Na most már nem lehet mást csinálni, meg kell tenni, nem lehet tovább halogatni! És nagyon érdekes, mert az egyik üzleti lábammal kapcsolatban írtak fejlesztők rám: Hogy nem szeretnék-e a coach-oldalamra egy weboldalt?

Mondtam, hogy ott már van. De ha már rám írtak, ugyan nem csinálnák-e meg az ékszerkészítős webshopot? Szóval ilyen véletlen egybeeséseknek köszönhetően született meg, májusban.

Szuper, köszönöm. Mivel foglalkozol még az ékszerkészítésen kívül?

Nem tudom, mennyi időnk van. Elkezdem sorolni, aztán majd megvágod, ami nem fér bele. Tanítok, coacholok, verseket írok, mentorálok, nyelvet tanítok: magyart, mint idegen nyelvet, egyetemen is. Szóval nagyon nagyon sok mindent, és próbálom így optimalizálni az erőforrásaimat. Olyan szolgáltatásokat alakított ki, amik ide is meg oda is beillhetnek, hogy legyen ilyen átjárhatóság.

Meg ez nekem is kényelmes, pláne most azért ezekben az időkben megmutatkozott, hogy nagyon praktikus tud lenni, ha az ember több lábon áll, és hogyha minden láb egyformán izmos. Legalábbis a súlyt át lehet hol az egyikre, hol a másikra.

Meg ez a digitális jelenlét az, ami most így jobban mozgat, hiszen a legtöbb szolgáltatást át kellett alakítani, de gondolom neked ezt nem kell elmesélni!

Igen, pontosan. Egyre akartam most még rákérdezni, amit tudom, hogy csak nálad van, illetve én csak nálad találkoztam vele: ez a ékszercoaching. Ha jól tudom, a saját ékszereidet használod.

Pontosan. És képzeld, az ötlet az a ügyfeleimtől származik. Ők kérdezték, hogy nem csinálsz olyat, hogy ékszercoaching? Akkor így felvontam a szemöldököm, hogy „persze szívesen csinálok, csak mi az”?

És akkor ők így elmondták nagyon jól, hogy a coachingban használunk egy csomó eszközt. Van aki Lego-figurákra specializálódott, vannak képkártyák, ami alapján el lehet kezdeni egy beszélgetést. És hát, azt mondták az ügyfelek hogy szerintük az ékszerekkel ugyanilyen jól lehetne dolgozni, mert sokan illóolajokkal, parfümökkel dolgoznak, és azok is jól előhívnak emlékeket.

Az ékszer az meg, egy nőnek, pláne nagyon jó kis esztétikai, vizuális élményt tud adni. És akkor elkezdtem ezzel kísérletezni.

Eleinte így ódzkodtam, nagyon tiltakoztam, hogy „jajj, miért kéne összekapcsolni a coachingot meg az ékszerkészítést”? Aztán most már úgy vagyok vele, hogy végül is mindegyik én vagyok, mindegyik belőlem egy rész, és már én magam is élvezem a kapcsolatot.

Igazából úgy kell elképzelned, hogy az ékszereknek mindnek története van. Én is valamilyen lelkiállapotban létre hozom őket. Nekem is van valamimilyen titkolt szándékom vagy nem titkolt vagy ki nem mondott gondolatom, miközben megszületnek, és, hogy nyilván valakinek ez ismerős vagy lehet, hogy taszító, és pont ennek mentén kezdünk el közösen dolgozni. Szóval, hogy „Úristen ez micsoda, vedd innen el az asztalról, mert mindjárt síkitok”.

Szóval nagyon izgalmas. Érzelmeket gyorsabban el tudunk érni velük.

Hú, ez nagyon jól hangzik, és tényleg fantasztikus dolog szerintem, hogy a kettő dolgot, ami alapból nekem nem jutna eszembe, hogy kapcsoljam össze, és mégis tudod összekapcsolni. Ugyebár, a mentorálást, ha jól tudom, a második lezárásnál kezdtük?

Igen.

És az a kérdésem hozzád, hogy ugyebár hogyan érintett téged ez a második lezárás, mert már megvolt a webáruházad. De de mégis ez az egész, amit úgy október végén november körül?

Akkor, igen. Sokkal felkészültebb voltam érzelmileg is. Tehát, hogy igazából nem ért váratlanul. Én számítottam rá, hogy előbb-utóbb, a nyár után be fog következni egy második szigorítás. És gyorsabban át tudtam csoportosítani az erőforrásaimat.

Én nagyon szeretek vásározni, nagyon szeretem az élő piacokat, a találkozást a vásárlóimmal, és azért megterveztem az eseménynaptárt offline. Tehát, hogy voltak azért foglalásaim, meg egy-két eseményben még bíztam, hogy meg lehet majd tartani, és aztán ezeket a rendszerre lemondták.

És azokat a felszabaduló energiaforrásaimat a webshopba csatornáztam át, és jól jöttek a feladatok, amiket kaptam tőled, hogy konkrétan milyen szisztéma szerint, milyen struktúra szerint vigyek bele rendszert, hogy akkor időzítsem a posztokat, és hát tényleg most már így önállóan megy.

Meg képzeld el, pont a héten fedeztem fel, hogy így örömmel csinálom, és hogy ami a legdrasztikusabb változás számomra, hogy a termékleírásnál nem az van, hogy most „Úristen mit írjak?”. Hanem, hogy így leülök és jön. És nagyon érdekes, hogy odaülők a gép elé, és így jön az ötlet, hogy „úristen, hogy erről a termékről ezt szeretném közvetíteni”.

Tényleg így van! Az ember így belekezd és jön közben. Az első lépést talán a legnehezebb megtenni csomószor.

Egyetértek.

Már jön a többi magától.

Igen.

Amit meg akarok tőled kérdezni, hogy ugyebár én a mentor szerepét tudom, hogy milyen érzés mentornak lenni. De az a kérdésem hozzád, hogy milyen érzés mentoráltnak lenni nálam?

Nagyon szeretek tőled tanulni. Egy csomó olyan dolgot máshogy látsz, amiben én ugye nagyon közel vagyok magához a termékhez, meg ugye a Deline, ez a márka nagyon régóta létezik.

Amióta én így elkezdtem multicégeknél dolgozni, és akkor ott kezdett el így szólítani az egyik kisfőnököm – egyébként ő a névadó, ezt így el is újságoltam neki, amikor megszületett a Facebook oldal.

Tényleg úgy tekintek rá, mint egy szeletre magamból, és hogy azért is nem mindegy nekem, hogy kitől fogadok el tanácsot, vagy kihez fordulok vele. Nagyon sok olyan közeledés volt már itt szakmailag, hogy betársulnának vagy csináljuk ketten, és én így nagyon védem.

De tényleg úgy érzem, hogy ezzel konkrét céljaim vannak, meghatározott elképzeléseim. És, hogy tudom szűrni, hogy amit kapok az beleillik-e az én elképzeléseimbe, vagy nem, és nálad, azt érzem, hogy te pontosan átérted meg átérzed azt, hogy én mit szeretnék, és hogy annak megfelelően alakítottuk ki a tematikét, és hogy én így nagyon hamar biztonságban éreztem magam a mentorálás alatt.

Szuper. Hihetetlen ezeket egyébként visszahallani, mert persze mindenki gondol valamit, hogy vajon nagyon a másik ember ebből mit kap, vagy mit érez át. És tényleg mondtál olyanokat is, amikre így nem gondoltam elsőre.

Azt a mindenit!

Vagy célom volt, de nem voltam biztos benne, hogy az meg is valósult.

Abszolút, meg az a jó tudod, amikor közösen dolgozunk, hogy nagyon jól tudunk kommunikálni, hogy így tudjuk illeszteni egymáshoz a munkamódszerünket: hogyha te úgy érzed, hogy én valamit nem úgy csinálok, te is elmondod – ha én úgy érzem, hogy valamiből többet kérek, én is megfogalmazom. Hogy nekem ez a nyíltság nagyon fontos, és szerintem ez ettől eredményes.

Hogyha én valamit halogatok, akkor megmondom, hogy „Figyelj, Maja, én a posztokat gyűlőlöm, és én nem szeretem időzíteni!” És akkor te ezt így elfogadtad, vagy erre akkor kidolgoztunk valamit, hogy olyankor az Erzsi ne bukjon ki, és ne szabotálja a házi feladatokat.

Igen, igen. Ez nagyon fontos, hogy magába az, hogy vagy elmondom, hogy mit kellene csinálni az egy dolog. Ugyebár valamennyire muszáj testreszabni, sőt nagyon is testre kell szabni, mert én azt gondolom, hogy vannak a normál tanácsadások, és nem leszólni akarom őket, nem célom.

Sok esetben ott megvan, hogy elmondják, hogy mit kéne csinálnod hogyan satöbbi. És nem eléggé személyre szabott. Sem az idő, sem nem a folyamat miatt ez nem lehetséges.

Ahogy mondod. Egyébként én tanácsadásra nem is jelentkeznék, tehát hozzám a mentoring közel áll, egyrészt azért, mert nekem az is fontos volt, hogy tudom hogy te is készítesz vagy készítettél ékszereket, hogy szakmailag is érted akár a dilemmáimat, akár a fejlődni vágyásomat.

Másrészt meg jó veled megosztani veled a sikereket. Tehát, hogy én biztos vagyok benne, hogy a folyamatunk lezárása után is mindig küldözgetem, hogy „Maja, nézd, most itt publikáltam, most itt lesz kiállítás!”, mert jó érzés a sikereken is osztozni.

Igen és ez nekem is nagyon jó érzés, mikor ezeket olvasom, és hogyha velem is megosztanak sikereket. Mert valljuk be őszintén, hogy sok esetben annyira sok panaszkodás, annyira sok negatív dolog vesz körbe minket, hogy tök jó érzés hogyha valaki elmondja, és ezt mindig mondom, hogy mondják el nekem, mégha nem is a mentoráltam, csak a csoportban van, vagy csak egyszer beszéltem vele egy konzultációban, mert örülök neki, hogyha bármi, egy mondatom valamit elindított benne. És ez nekem nagyon fontos.

De még ha nem is indította el, még akkor is örülök neki. Szeretném azt, hogy szokás legyen, hogy egymással örömöket is megosztunk. Nyilván az egy másik terület, hogy minden csillivilli meg rózsaszín, nyilván ilyen nincsen, de tök jó, ha megosztjuk azt is egymással. Ennek mindig örülök.

Igen, abszolút. Tényleg jó, ahogy így velem tudsz örülni. Szóval azt a részét is szeretem. Még az előbb eszembe jutott valami, hogy mi az, ami nekem még fontos ebben a mentorálásban: a pozicionálás. Jó tükör vagy abban, hogy amikor elmondtad, hogy „Ja, egyébként ez a program, amit most csinálunk, ez már a haladó”, és ez tök jó, mert én nem tudom összehasonlítani magam senkivel, hiszen hogy a baráti körömben senkinek nincs webshopja, tehát nem tudom, hogy mások hogy haladnak ebben.

Én gondoltam magamról valamit, hogy „jó, így nem annyira rossz”, aztán valamiről azt gondoltam, hogy sokkal rosszabb, és akkor így jól kalibráltuk, helyretettük, hogy egyébként ez nem az átlag, nem így szoktak haladni, és akkor ettől megnyugodtam.

Igen, azt hozzáteszem, hogy Erzsi baromi szorgalmas, tényleg így van. Szinte mindent megcsinál időben. Viszont amit elmondtam neked is annak idején: hogy nyilván van, aki most kezdte, annak nyilván egy lassabb haladás kell. Szóval ez nagyon soktól függ, de ezért is mondom azt, hogy a testreszabottság nagyon fontos: hogy valakinek el kell mondani, hogy hol és hogyan posztoljon, valakinek meg már teljesen haladó anyagokat kell adni.

Abszolút, meg mindenkit más motivál, és énnálam jól megtaláltuk azt, hogy inkább fölélőjünk, hogy inkább plusz elvárások legyenek, és akkor én abban jobban érzem magam, minthogy így a alá: hogy „kettő is elég…” – én úgy nem érzem, hogy akarok, meg hogy tudok fejlődni.

Ugye sokféle feladatot adok, különösen Erzsinek, de volt-e egy olyan feladat, ami nagyon tetszett, vagy különleges volt.

A kedvenc feladatom aktuálisan az, amikor állításokat kellett megfogalmazni a márkával kapcsolatban, hogy mitől különleges, miért érdemes megvásárolni. És abban egyeztünk meg, hogy legyen húsz ilyen, és aztán meséltem neked, hogy harmincnál tudtam leállni – merthogy húsz fölött jöttek az igazi érvek, amire azt gondolom, hogy na onnan egyedi. Ahogy így együtt dolgoztunk, akkor termelődött ki a mostani szlogen, ami nagyon frappáns szerintem: ez a lázadó ékszerek utánozhatatlan nőknek.

Beszéltünk erről, hogy különleges legyen a jelző, felismerhető legyen. Mert ugye minden egyedi, meg minden kézműves, meg minden nem tudom én, milyen. És hogy valami olyan legyen – a magyar nyelvben azért vannak erre szókapcsolatok – ami még nem létezik ebben a kontextusban, és könnyen megjegyzik.

Igen, ezt hozzáteszem mindig, hogy ne legyen összehasonlítható, és ezt az egyediséget mindenkinek javaslom, hogy a márkájába valahogy építsük be, ami által azt mondja, hogy: „én ezt az ékszert akarom, mert én is egy lázadó nőnek érzem magam”.

És ezt nem feltétlenül mondja ki a vásárló, amikor odamegy, hogy „én azért veszem meg Erzsinek a gyönyörűszép ékszerét, mert én lázadó vagyok”, hanem ugye tudat alatt, sok esetben, mert ezt képviseli az ékszered. És az fontos, hogy ezt közlöd is.

Pontosan, meg lázadni annyiféle módon lehet. Tudod, ha kitűnik a tömegből, már az is egyfajta lázadás, ha fel meri vállalni önmagát, az is egyfajta lázadás, ha nem akarja azt csinálni, amit eddig – szóval tényleg több dimenziója van, és hogy miért ne lehetne ezt egy tárggyal még hangsúlyozni.

Erzsi, mi az, amit neked hozott ez a mentorprogram? Milyen eredményeket? Most nyilván, amennyiben ezek publikusak, és amit szeretnél ebből megosztani.

Szívesen. Ugye a te szlogened, a Legyen bevételduplázó webáruházad. Igazából nem a duplájánál, hanem szerintem a triplájánál tartunk, tehát megháromszorozódott a bevétel, ami nekem nagyon fontos, és ez ilyen titkolt vágyam volt, még a célok közé sem írtam le, hogy Legalább ugyanazt az eredményt hozza a webshopom, amit mondjuk a vásárlókkal el tudtam volna érni.

És az ilyen nagyon jó érzés volt december végén, amikor megnéztem a pénzügyi összesítést, hogy sikerült. Illetve a folyamatosság: hogy most már azért január eleje, lassan közepe van, és amiről beszéltünk: hogy nem szükségszerű, hogy december végén az ajándékozási szezonnal leálljon a forgalom. És hogy ez tényleg így: hogy azóta is folyamatosak a megrendelések.

Meg még bátrabb lettem: tehát ilyen önbizalom-bebetonozást hozott. Nem gondolom, hogy így az önbizalommal önmagában lett volna dolgom, de így a márka képviseletébe sokkal jobban bele tudok állni, hogy tényleg bárki kérdez, hogy "tudsz valami egyedit?", és akkor "Igen, tudok!" Tehát hogy a saját márkámat mondom, és ez egy nagyon felszabadító érzés.

Meg ilyen más minőségű munkák születnek: most már fotózásra tervezek, hogy ezt az ékszert egy divatmagazinban el tudom képzelni. Nem feltétlenül csak a célcsoportomnak, hanem egy kicsit tágabbak a dimenziók most már.

Ezek ezek szuper dolgok, és egyébként tényleg nagyon tetszett, ahogy mondtad, hogy bevételduplázás, és abszolút lehet! Lehet triplázni is. Lehet, hogy át fogom írni.

Vagy egy ilyen képletet, tudod, hogy X az n-ediken, hogy ennyi volt, és akkor a kitevőt meghatározod.

Igen, mert nem te vagy az első, aki hasonló eredményekről számol be a mentorálás alatt. Nyilván a bevételduplázás nagyon fontos, de a többi is, amiket elmondtál: hogy egyrészt többször leírod, akár kommentekben vagy ahol éppen keresnek – ezeket a lehetőségeket keresni kell.

Mert én is azt mondom, és azt is tanítom, illetve próbálom átadni, hogy a lehetőségek ott vannak, és sok esetben nem nem vesszük észre a lehetőségeket, mert nem villognak neonfényesen, hogy "Helló itt vagyok, és velem nyersz tízezer-százezer vagy akár milliós nagyságban", hanem csak éppen ott van egy bejegyzés, ott van egy lehetőség, és akkor azt meg kell ragadni.

Olyan, mint a Kindertojás, tudod: hogy mindegyikben van valami, csak nem tudod, hogy mi. Lehet, hogy valamelyiknek csak a papírja szép, valamelyikben a csoki a lényeg, valamelyikben meg tényleg ott van az, amit keres az ember, és ami tovább viszi.

Pontosan, és szerintem ugyanígy működnek a posztok, a bejegyzések is: sok esetben nem tudhatjuk, hogy melyik bejegyzés juttatja el a vásárlót a vásárláshoz.

Egyik kedvenc példám, hogy annyit felraktam egy női vállalkozó vállalkozós csoportba, hogy „Boldog új évet!” Ennyi volt az egész, jó, ott volt, hogy WebshopLady, meg ott volt az, hogy ki vagyok, de kifejezetten nem volt reklám jellege, még egy link sem volt ott, csak maga a kép. És erre már jött valaki, hogy „Hát akkor beszéljünk meg egy konzultációs lehetőséget, mert egyébként is akartam volna hozzád jönni” – és eszébe jutott a képről. És ha önmagában nézzük, ennek nem volt direkt reklámértéke, ez csak ilyen „kiraktunk egy üdvözlőlapot”. De mégis elindított egy folyamatot.

Ezt én is meg tudom erősíteni, nekem is van ilyen sztorim. Elkezdtem most ezt a lakás-rendberakást konMari-módszerrel: az összes – de hogy értsd, az összes – tárgyam felett hoztam egy döntést: most örömet okoz vagy nem. Így tényleg kb. a harmada van meg, az ékszeralkatrészektől kezdve a ruhákig, a konyhafelszerelésekig. Még egy pici része van hátra, de az már meglesz ebben a hónapban.

És ezt a kerületi hulladékmentes csoportban kiírtam. És az a háttérsztori, hogy ezekért a tárgyakért én nem kértem pénzt, hanem azt kértem a csoporttagoktól, hogy aki elviszi, és van otthon felesleges bizsuja, ékszeralkatrésze, gombja, satöbbi, annak én nagyon örülnék. Mert ugye végigfuttattam a fejemben, hogy mit vennék, ha pénzt kérnék, és ugyanezt. Tehát akkor nem egyszerűbb már cserében gondolkozni? És sokaknak már ez a hálaposzt elindította.

De tényleg, a kerületi dolgokból alkotok ékszert, és nem az volt a célom, hogy „Na akkor most ez milyen jó lesz, mert akkor jönni fognak hozzám a kerületből”, hanem meg akartam osztani az örömömet, és lett egy ilyen mellékhatása, hogy egyébként még vásárlók is születtek belőle.

Ez nagyon fontos, hogy mindig folyamatban nézzük az egészet, és pont ez a lényege a mentorálásnak is, hogy nem csodamódszerek vannak. Én nem hiszek a csodamódszerekben, hanem a folyamatos munkában, a folyamatosságban hiszek, és egy kicsit olyan, mint a Kindertojás, ahogy előbb mondtad: hogy nem tudhatod hogy hogy melyikben mi lesz.

Hogy melyik posztból pontosan hány vásárlás jön, mert van, amikor több jön, van, amikor kevesebb. Ez sok olyan tényezőtől is függ, hozzáteszem, amit nem tudunk befolyásolni. De ettől függetlenül csináljuk, és tudjuk, hogy előbb-utóbb lesz a Kindertojásban valami olyan dolog is, aminek nagyon örülünk.

Nekem van egy másik ilyen mottóm, ami nemrég került az utamba – egy éve talán, vagy még annyi sem. Az ihletre ugyanúgy nem szabad várni, mint a csodára, az a lényeg, hogy alkotás közben találjon. És ez nagyon igaz: nem ülök egy csöndes sarokban a sötétben, és várom, hogy akkor most „jön egy bizsergés az ujjaim végébe”, hanem elkezdem csinálni, és ahogy mondtuk, hogy evés közben jön meg az étvágy.

Kitermeli magából. És igen, benne van a selejt, benne van a kudarc. Ugyanúgy egy webshop felhúzásában, ugyanúgy a kezdeti mentorálásokban. Én coachként is tudom, hogy ahogyan az elején az ügyfeleket kezeltem, az mennyiben más, mint ahogy most beszélgetek vagy vezetek egy konzultációt.

Bele kell, hogy férjen az is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Ez is jó, mert ezt is meg lehet osztani másokkal, erről is lehet beszélni, és szerintem a sebezhetőség mentén is tudnak az emberek kapcsolódni. „Oké, elgépeltem, az ott most bénán néz ki, de egyébként meg ettől vagyok ember.”

Pontosan, és ez nagyon fontos, többször tapasztalom azt, hogy sokan félnek, és inkább nem csinálják meg a feladatokat, mert hogy „úristen, ez nem lesz tökéletes!”. És többször el szoktam mondani, hogy sok esetben a posztoknál is azt látom, hogy oké, persze, menjünk a minőségre, és ezt abszolút aláírom, de ha nem lesz tökéletes, sok esetben nem azon múlik. Nem lehet mindig befolyásolni, és nehéz a megfelelő időpontban kirakni, mert például jön be egy olyan hír vagy egy olyan esemény, ami miatt mindenki arra figyel, és a posztod „elveszik az űrben”.

Csak hogy a lezárást mondjam: bármit rakhattál ki, amit arra időzítettél, senkit nem érdekelt, mert mindenki arra figyelt, hogy most mi lesz. Ilyenek vannak, és sok esetben ezen múlik. Ami valahol idegesítő, hogy „nagyon jó posztot kiraktam, de rossz időpontban”, valahol meg ilyen az élet.

Igen. Mondjuk én erre is tudok ellenpéldát. Vannak olyan csoportok, ahol az adminisztrátor szigorúan szűri a tartalmakat, és szoktam arra figyelni, hogy azon a napon posztoljak, amikor az a fajta poszt kimehet, meg ne legyen benne reklám, csak ami belefér – és volt, hogy nem ment ki. És akkor úgy voltam vele, hogy „Jó, akkor kirakom a következő fordulóban. Átfogalmazom, másik kép lesz.” Elhatároztam. És ha nem a lezárás időpontjában megy ki, akkor kimegy egy hónappal később, és akkor mi van?

Egyébként nekem is volt ilyen. Volt olyan csoport, ahol az első három vagy négy posztomat kész… kukázhattam abban a pillanatban. Elkezdtem nézni, hogy abban a csoportban milyen jellegű posztokat engednek ki. Ez volt a trükk, és a végén néha kiderül, hogy ilyen aprócska trükkök segítenek ebben, és megnéztem, hogy ők milyen jellegű posztokat raknak ki, és hogyan.

Akkor már tudtam, hogy ilyen jellegű poszt kell, amire rengeteg like meg írás jött, és tényleg nagyon felkapott poszt lett, el is mentettem, hogy mennyire sok hozzászólás meg reakció jött. Hetven körül? De nem vagyok benne biztos, és azután, a másik csoportban – mind a ketten tudjuk, miről beszélek, de most nem fogom megemlíteni – , felkerült annak a reklámpárja, és lett üzlet is a végén.

Megtanultam, hogy akkor „ide ezt, oda meg azt”, és legyen köztük X nap, amennyiben én tudom befolyásolni, és akkor lesz belőle üzlet. Ez ilyen apróság, hogy rájössz, hogy ki hogy csinálja.

Ez olyan, mint amikor vizsgázik az ember. Amikor már ismered a vizsgáztatót, hogy ő mit szeret hallani, és akkor már úgy fogalmazod meg a mondandódat. Pontosan ilyen, hogy az admint kell kiismerni, ha nem te vagy!

Igen, általában ezt is figyelembe kell venni, ha nem a saját csoportunkról van szó, vagy a saját oldalunkról, hogy ők mit szeretnének, nekik mi a jó, és azokat végre kell hajtani, mert nem te diktálsz.

Már kialakult, lehet, hogy nincs is csoportszabályzatban leírva, hogy mi az amit szeretnének, de hogy azért átjön, statisztikai elemzéssel a többi posztnál megnézed, hogy mi kell ahhoz, hogy engedélyezzék.

Igen, hogy hányszor kell átalakítani, bár sok esetben sajnos nem szólnak, hogy alakítsad át, csak eltűnik az éterben. Lehet vitatkozni azon is, hogy a Facebook meg az Instagram miért ilyen meg miért olyan, meg miért csökkenti az elérést? Lehet, csak az a gond hogy ők adják a szabályokat, nekünk meg muszáj alkalmazkodni vállalkozóként.

Ez így van, mondom még egyszer, lehet veszekedni velük, lehet azt mondani, hogy „Pfuj, utálom a Facebookot, meg az Instát!” Többször hallottam, csak nincs értelme.

Insta, Facebook nagyon jól elvan nélkülünk is.

Én mondjuk szeretem ezeket a felületeket, én akkor is használtam mielőtt vállalkozó lettem. Szóval ilyen ellenérzés nincs, azt tudomásul veszem, hogy az elérések olyanok, amilyenek.

Én ilyen kihívást látok benne, ilyen játékra felhívást tudod, hogy: „De hát van, akinek sikerül, akkor én is meg tudom csinálni, és akkor hogyan kell?”

Olyan, mint amikor az ember megtanul egy ilyen játékot, hogy mik a szabályok? Változik? Jó, akkor én is változom.

A szabályok, meg mindig vannak újabb trükkök, olyan módszerek, amik megint működnek. Folyamatosan alakítják át a Facebookot, az Instát, az összes többi közösségi média platformot. Tudni kell, ha megváltozott a játékszabály, akkor én is másképpen játszom, ennyi.

Bekeményítünk, így van!

Nagyon köszönöm Erzsi az interjút.

Nagyon szívesen.

Még egy oldaladat ismertem meg, aminek nagyon örülök.

Melyiket Maja, elárulod?

Elmondtad például a mentorálást, meg a konMariról ugyan meséltél már, de hogy ebbe mennyire sok energiát fektettél, és végigcsinálod, ami számomra egy nagyon isnpiráló dolog.

Köszönöm szépen.

Amit el akarok még mondani, hogy lent a linken Erzsinek az elérhetőségeit meg fogjátok találni: a webáruházát, a Facebook elérhetőségét.

Még az instát is.

Még az Instagramot is, igen, köszönöm. Nagyon köszönöm, hogy megnézted ezt az interjút, és ne felejtsd el; hogy bevételt duplázni vagy tiplázni csak akkor lehet, hogyha szorgalmasan megcsinálod a feladatokat, ahogy Erzsi is teszi – akit egyébként mindig elhalmozok ezekkel – , ha pedig szeretnél mentorált lenni nálam, és hasonló eredményeket elérni, mint Erzsi, akkor tudsz nálam jelentkezni.

A lent megadott linken egy konzultációs formot kell kitölteni, azután megbeszélünk egy konzultációt, és elmondom, hogy miben és hogyan tudlak téged segíteni, hogy haladó vagy kezdőcsomagot tudok felajánlani!

---

Deliné Pőcze Erzsébettel beszélgettem. Webáruházát megtalálod a delinefollowtheline.com címen, a közösségi médián pedig az alábbi profilokon veheted fel vele a kapcsolatot:

• Facebook: www.facebook.com/DeLineFollowtheline
• Instagram: www.instagram.com/delinefollowtheline

Ha Te is duplázni akarod a bevételedet vagy triplázni, mint Erzsi, jelentkezz még ma az ingyenes konzultációmra! Teljesen kötelezettségmentes, ingyenes és előzetesen már jópár hasznos tanácsot fogsz kapni tőlem.

Köszönöm az értékelést. Mondd el a véleményedet hozzászólásban is.

Hozzászólások ( 0 )

Mi jár a fejedben?

Oszd meg velem és a többi olvasóval a véleményedet! Kérlek ne felejtsd el kitölteni, hogy „milyen nap van ma” (pl. vasárnap) - ezt a robot-kommentelők miatt kellett beépítenem.